Eddig kivétel nélkül minden oltást remekül átvészelt, pedig volt jó néhány. Mindig mondták, hogy mi várható, láz és egyebek, de szerencsére baj nélkül megúsztuk az összeset.

A kanyaróoltás utáni figyelmeztetés valahogy nyomatékosabbnak tűnt nekem, és lám, be is igazolódott: a gyerek tegnap lázasan ébredt. Egészen furcsa láz, mert nem mozdul se fel, se le (igaz, egyelőre gyógyszerezés nélkül, mert alacsony fajta), mellette van jókedv és étvágy (a hőséghez mérten), viszont nincs egyéb tünet, tehát estére le is esett a tantusz, hogy ez akkor nem megfázás. Most várunk. Mérni nem lehet, mert izgága a gyerek, nem hagyja, csak a szalagot tűri meg a homlokán, de az 35 éves és csak egész fokot mutat, úgyhogy marad a hagyományos kézrátétellel saccolás. Különösebben nem izgat a dolog, mert az egyetlen mérvadó dolog kisgyereknél nem a hőmérséklete vagy a színe, hanem a viselkedése, és mivel az nem változott, nagy baj nem lehet.

Akkora haja volt már, hogy szegény folyton vakaródzott a melegtől, én meg már nem nagyon merném megnyírni, olyan kis izgága, eddig is csak igazítottam rajta, hogy lásson.

Kérdezősködtem egy kicsit a játszótéren, és megtudtam, hogy a környéken van egy fodrász, aki vállal pici gyerekeket is. Meglátogattuk, beszélgettünk vele egy keveset, és megállapodtunk, hogy amikor arra járunk, nézzünk be, és ha épp üresben van, el is kezdhetjük, amíg a kismanó bírja cérnával. Ahogy előre megmondta, tényleg két adagban lehetett levágni a sörényét. Most van szép új frizurája, nekem meg lesz szép új frizurám, de az komoly logisztikai felkészültséget igényel, mert azt akarom, hogy ő is ott legyen, lásson átváltozni (nagy változás lesz), ehhez viszont kell kísérő is, mert az én ölemben nem ülhet.

Tavaszi születésű lévén pont jókor nőtt bele a játszóterezésbe, a nyáresti sétákba és a pancsolásba is. Szerencsénk is van, minden hétvégén van udvar, ahol szabadon lófrálhat, homokozhat, idénygyümölcsöt szedhet (annak leérése után majd találunk más mókát) és vízgyöngyöket röptethet. A kert végében van egy műveletlen rész, ahol nyugodtan gyomlálhat és áskálódhat, amíg úgy nem gondolja, hogy a sárgarépa sokkal szimpatikusabb.

A városban is jól le lehet foglalni egyelőre, mert még csak mostanában kezdtünk el babakocsi nélkül elmászkálni. A sétálóutca kiváló célpont, de lehet őt vinni boltba is, ha nem vacakolunk bent túl sokat.

Már kétszer jártunk a Margit-szigeten, nagyon jó találmány.

A következő nagy terv a strand, aztán valamilyen természetes víz. Kíváncsi vagyok, mennyire fog neki tetszeni. A kis-dunai hajókázást nagyon élvezte, bár kétlem, hogy a folyót vízként azonosította volna.

Igen idegesítő fejlődési szakaszhoz érkeztünk. Rájött, hogy nem muszáj egyetértenie velünk abban, amit vele tenni szándékozunk. Ilyenkor persze nem észérveket sorakoztat fel, hanem sikít, csapkod, karmol. Rászólni teljesen értelmetlen lenne, sarokba is hiába állítanám, így marad az, hogy kitérek az ütések elől, szépen folytatom a tennivalómat és megvárom, amíg levonul a dühhullám, utána újra lehet próbálkozni a tárgyalással.

Remélem, ezzel néhány hét alatt minimálisra csökkenthető a hisztirohamok gyakorisága és intenzitása, mert így mindenki kikészül, élen a gyerekkel.

Az is van még, hogy amire épp nincs szüksége, azt nem eldobálja, hanem a legközelebbi hozzátartozónak átnyújtja megőrzésre. Addig nem tágít, amíg át nem vesszük tőle a cumiját, üvegét, félig megrágott kekszét vagy akármijét.

Cserélni is hajlandó, ha szimpatikus tárgyat kínálunk a kezében levőért.

Állandó program nálunk, hogy a zene ritmusára illegő-billegő gyermeket nézzük a visszafojtott hangtalan nevetéstől remegő szájjal, így egyértelmű volt, hogy keresek neki valami csoportos foglalkozást, ahol van zene és szabad a tánc. Mint kiderült, akár egynaposan is mehettünk volna (azért olyan fiatalon még biztosan nem élvezte volna), a Ringató ugyanis óvodáskorig bárkinek szól, alsó korhatár nélkül.

Kis híján elkéstünk, mert gyalog mentünk, de végül nem, és 45 percnyi vidám, éneklős, kobzos, gitáros, gatyarázós programban volt részünk. A lány meglepő módon kissé nehezen oldódott, amit betudok a fáradtságának (majd megszokja a szervezete az egyhuzamban délelőttöt), de nem volt nyűgös, csak csendesen figyelt. A lovagoltatós játékokat elfogadta, a csiklandozósakat faképnél hagyta, de az énekszó, és főleg a zene elkerekítette a kis száját.

Remélem, jövő héten már ismerős lesz neki a dolog, és elereszti magát, ahogy itthon szokta. A gyerekekkel így is remekül érezte magát, főleg a végén, amikor feloszlott a társaság és lehetett szaladgálni a szőnyegen.

Nekem mindenesetre nagyon tetszett, jó kis felzárkóztató a mondókaszegény anyukáknak.

Nagyot lódult a beszédfejlődése. Ha akar valamit, még mindig mutogat és bólogat, ha nem akar, rázza a fejét, de egyre inkább mondja is, hogy igen és nem. Ezen kívül megnevez olyan tárgyakat, amiknek már tudja a nevét, és utánunk mondja, amit még nem tanult meg.

Elkezdett pohárból inni. A saját kis műanyag bögréje nem finom, azzal inkább csak játszik, de a mi üvegpoharunkból mindig kér. Még nem fogja, csak szürcsölget belőle.

A bilizéssel is jól halad. Kéri, amikor kakilnia kell, csak sokszor túl hamar, így nem sikerül semmit beletennie. Olyankor felpattan, és ahogy felöltöztettem, megy a bejárati ajtó előtti sarokba elintézni a dolgot. A pisilés már jól megy neki, és ami rutinná válik, az iránt hamar elveszíti az érdeklődését, de ha kérdezem, szívesen ráül a bilire és csorgat is.

Teljesen egyedül le tud ülni a székébe és fel is áll belőle. A kettő közötti részért nem nagyon van oda, még evés közben is felugrál és inkább szaladgál, időnként odajön egy újabb falatért, majd megint útra kel. Azt hiszem, bőven itt az ideje rendszert vinni az étkezéseibe is. Mármint térben. Nincs egy megszokott helye, ahol enni szokott, így nagyon nehéz lesz megtanulnia egyedül enni. Persze, amíg minden más jobban érdekli, mint az evés, addig hiába is próbálkozom. Majd eljön ennek is az ideje, mint a poharazásnak és minden egyébnek. Ő tudja jobban.

Egyre szebben jár, most már szaladni is próbál. Azzal nehezíti a dolgot, hogy mindenféléket hurcolász magával, lehetőleg minél nagyobb tárgyakat, amikben jól el lehet esni. A lépcsőzés már nagyon megy neki. Egyedül négykézláb mászik fel, ha menőzni akar, kéri a kezem, és akkor váltott lábbal fellépdel. Lefelé csak segítséggel megy. Most a rámpa tetszik neki nagyon. Felmegy rajta egyedül, lefelé még fogom az egyik kezét, mert úgy nagyot lehet zakózni. Az ismeretlen talajviszonyokat először gyanakodva fogadja, a bejárat előtti rácsra csak kézen fogva volt hajlandó rálépni. Délutánonként, ha az idő engedi, most már babakocsi nélkül megyünk le csavarogni. Az nem vált be, hogy jön a kocsi mellett, még mindig játszani akar vele, néha meg mintha azt hinné, hogy ott hagyjuk, ha nem ül a kocsiban.

Áttörte az ínyét az első őrlőfoga, most nyáladzik bőségesen. Rettenetes volt az előtte lévő pár hét. Hiszti, rikoltozás ötpercenként. Most nyugi van.

Voltunk kirándulni is, még áprilisban kimentünk a Margit-szigetre. A déli alvását a rét szélén intézte pokrócon, ahogy kell.

Kb. egy hónapja áttértünk a csapvízre. Az esti tápszerhez még forralom neki a vizet, de az iváshoz már a csapból kap. Így azért sokkal könnyebb. Enni is azt eszi, amit mi. Meg persze rengeteg tejet iszik, minden étkezéshez jár neki egy teli cumisüveggel. Azt hiszem, nem is tudná még elképzelni a jóllakottságot enélkül. Az ebéd utáni altatással így nincs sok macera. Általában már az ölemben ülve elalszik a cumival a szájában.

Csak nekünk tűnik úgy, hogy spontán csinál valami nagy dolgot, valójában már napokkal előtte gyakorol, de még nem tudjuk, mire lesz az jó.

A múlt héten pl. az ágyra próbált felkapaszkodni, emelgette a lábát, de persze túl magas volt neki, így minket kért, hogy segítsük fel. Pár hete a kisszékére is szerette volna felrakni a lábát, de azt nem hagytuk kivitelezni. Nyugtáztuk, hogy nemsokára mindenre fel fog majd mászni.

A nemsokára tegnap volt. A játszótér mellett van egy lépcső, ami egy kis füves részre visz, ahol a kutyákat szokták sétáltatni. Az a lépcső kellett neki, nekiindult és megmászta. Teljesen egyedül. Én csak a biztonsági háló szerepét játszottam és igyekeztem nem szívrohamot kapni. Még kétszer megismételte a mutatványt. Lefelé engedte, hogy segítsek, mert minél hamarabb le akart jutni, hogy kezdhesse elölről a lépcsőmászást. Felfelé menet úgy igazgatta magát, hogy ne fogjam sehol.

Szép kis meglepetés volt.

Attól függ, mik az igényeid.

Aki csak a környéken akarja tologatni a gyereket benne, annak a legjobb a széles kétfunkciós, amit le lehet dönteni vízszintesre (a majdnem vízszintes nem elég a kis csecsemőnek).

Ha autóban akarod szállítani, a háromfunkciós a megoldás (attól három, hogy van mózeskosár, babahordozó és sportülés hozzá), ezt össze lehet csukni esernyőre. Itt figyelni kell a fékezésre, mert a külön forgó hátsó kerekeken a bütykök nincsenek szinkronban: kicsit el kell emelni a kocsi hátsó kerekeit a földtől, miközben lenyomod a fékkart, akkor szépen a helyükre ugranak.

A négyfunkciós általában attól négy, hogy van hozzá pelenkázótáska, ami nélkül szerintem el lehet boldogulni. Nekem mindenesetre remekül bevált a hátizsákom.

Vannak ezek a nagyon drága és nagyon űrjárgánynak kinéző babakocsik, ezekhez nem tudok hozzászólni.

Eleinte talán nem fontos, de később mindenképp jól jön a könnyen hozzáférhető nagy kosár alul (az összecsukhatóaknál nem mindig kényelmes belepakolni). Jó, ha megfordítható a tolókar; amikor laposan süt a nap, vagy tombol a szél, csak átfordítod, és a gyerek védve van. Városi terepre minél nagyobb kerék, annál jobb, a jó rugózás is sokat lendít a kényelmen. A háromfunkciós kocsinál előny lehet az összecsukható mózeskosár.

Sok dolog csak akkor tűnik fel, amikor használod már egy ideje, ezért érdemes körülnézni, kinek milyen van, és kérdezni. Mi háromfunkciós Top Riderrel furikázunk, sok jó tulajdonsága mellett kissé zavaró tényező volt átmenetileg, hogy a sportülés elég keskeny, alvó gyereknek nem igazán kényelmes.

Bármilyen kocsit választasz, arra mindenképp oda kell figyelni, hogy a kerekek ne koszolódjanak le nagyon (főleg ősszel-télen), időnként illik tisztítani és olajozni, meghálálja.

Nem kell minden nyavalyánkat megbeszélni a kezelőorvosunkkal vagy gyógyszerészünkkel, a legjobb ellenszer ott van a kamra polcán. Lássuk, amivel én találkoztam a terhesség és a gyermekágy idején.

• székrekedés: reszelt alma - minél jobban hagyod megbarnulni, annál hatásosabb, nem viszi túlzásba, csak rendbe tesz;
• aranyér: körömvirág balzsam;
• eldugult tejcsatorna, mellgyulladás: szilvalekvár (elég egyszer-kétszer bekenni, különben elapasztja a tejet);
• gyomorégés: kalcium, sok víz, háztartási keksz.